Sétáltam hazafelé, gondolataimba
mélyedve. Vajon látom még? Egyáltalán milyen bandában zenélhet? Feltétlenül
utána nézek majd a neten… Elkezdett esni. Az orromra esett hideg csepp
megzavarta az eszmefuttatásomat. Nem is néztem, merre járok, csak sétáltam a
megszokott úton. Észre sem vettem, hogy már a bejárati ajtó előtt lépdelek.
Anyám
kitárt karokkal fogadott. Ő a lelkendezős emberek közé tartozik, akit egy jó
hír vagy esemény hetekig felvillanyoz, de emellett nagyon akaratos is.
Sejtelmem sem volt, hogy ma is ilyen alkalom van. Míg rángattam le magamról a
dzsekimet és cipőimet, ő már a mondandóját fújta.
- Emma! Apáddal megtaláltuk a neked való műsort! – és
rángatott a nappaliba. Letuszkolt apám mellé a kanapéra, majd bekapcsolta a
tv-t. Egy felvett adást kezdett tekerni, míg egy bizonyos stúdiós felvételhez
nem ért. Azonnal el is indította.
Egy hatalmas szív volt a stúdió közepén, egy magas szőke,
túlöltözött alakkal, aki valószínűleg a műsorvezető volt. Percekig mesélt a
szerelem fontosságáról, a barátságról, és hogy mennyire szerencsések az ide
felvételt nyert versenyzők, mert egy bizonyos One Direction banda tagjával is találkozhatnak majd. Mindezt
főzéssel egybekötve.
Anyámra néztem, majd ismét a rózsaszín mappát szorongató
ürgére. Az arcomon a grimaszok meglepődöttségből átváltottak megvetéssé.
- Tudod, hogy nem tudok főzni! Még egy pirítóst sem tudok elkészíteni, mert odaégetem… - próbáltam tudtára adni az ellenvetésemet. Apám eközben nyugodtan lapozgatta mellettem az újságot. Egészen addig, míg anyám ki nem kapcsolta a készüléket.
- Tudod, hogy nem tudok főzni! Még egy pirítóst sem tudok elkészíteni, mert odaégetem… - próbáltam tudtára adni az ellenvetésemet. Apám eközben nyugodtan lapozgatta mellettem az újságot. Egészen addig, míg anyám ki nem kapcsolta a készüléket.
- Kislányom, egészen idáig arra vártunk, hogy majd
hazaállítasz egy számodra fontos fiúval. De 19 évesen még nem tettél ilyet.
Ezért anyád a kezébe vette a dolgokat. – azzal felállt és elindult a konyha
felé. Számára itt lezárult a téma, vagyis kötelezően részt kell vennem anyám
tervében, mindegy is mi az. Az említett bajkeverő összecsapta a két tenyerét,
majd csillogó szemekkel felém hajolt.
- Hajnalban kelünk, megyünk a fodrászhoz, kozmetikushoz és holnap után utazol a csatornához válogatásra. – majd mosolyogva a kezembe tömött egy borítékot. Sóhajtozva a szobámba indultam. Ledobtam magam az ágyra, és kibontottam a csomagot. Mikor a sorokat olvastam akaratlanul is felültem az ágyon.
- Hajnalban kelünk, megyünk a fodrászhoz, kozmetikushoz és holnap után utazol a csatornához válogatásra. – majd mosolyogva a kezembe tömött egy borítékot. Sóhajtozva a szobámba indultam. Ledobtam magam az ágyra, és kibontottam a csomagot. Mikor a sorokat olvastam akaratlanul is felültem az ágyon.
A képeken
egy ismerős arc virított rám, egyik szőke bandatársával együtt.
A leírás
alapján Niall keres egy kedves és talpraesett randipartnert
barátjának, Harrynek, aki jelen pillanatban egyedül van. Mindezt egy felkapott
adás keretében.
Hátra hőköltem. Mintha egy piacon lennének, és válogatnának
a kínálatból. És a legjobb, hogy a szüleim beneveztek… Hörögve feküdtem le
aludni, közben az agyam egyfolytában kavargott: mondja meg nekem valaki, milyen
kozmetikus nyit ki hajnalban?!...
A válasz másnap reggel fogadott. Anyám gyerekkori barátnője,
Mary kozmetikus. Így mikor meghallotta szülőm elméletét a boldogságomról,
azonnal kinyitotta az üzletet reggel 7 órakor. Mary… Kicsikként nem szerettem,
mivel már akkor sem volt túl szép nő, de főleg az orrán éktelenkedő nagy
bibircsók miatt. Ma már tudom, hogy ez az egyik vonzereje, 45 évesen is
pasimágnes. Persze a szőrtelenítés közepette is egy újabb áldozatáról
áradozott, és nem is igazán figyeltek oda, mi fáj, mi nem fáj nekem...
Két napig tartó szülői kínzás után apám kidobott a stúdió
előtt, pontban reggel 8 órakor. A bejáratnál pár lány fogadott, mindegyikük a
tükörben bámulta magát, vagy a másikra vágott fancsali képet. Köszönésképp
felemeltem a kezem, majd előkotorásztam egy tigrisekről szóló könyvet a
táskámból. A hátam közepére sem kívántam egyik lányt sem, főleg nem ilyen
korán, reggeli nélkül. Nem figyeltem nagyon, mi történik körülöttem, egyszer
csak egyedül maradtam. Egy kar lendült át a vállamon, és a hozzá tartozó
szenvtelen alak belemászott a képembe.
- Nocsak, te hogy kerülsz ide? Csak nem a randiműsor miatt jöttél? – vigyorgott rám azzal az ismerős idegesítő képpel. Kihúzta a gyufát, eltoltam.
- Anyám ötlete volt. – próbáltam menteni magam, mert annyira letaglózott a mosolya. Nem is értettem, hogy lehetséges ez. Idegességemben a többieket kerestem a tekintettemmel, majd a főzésre gondoltam. Rögtön visszatért a józanságom.
- Megkeresem a többi versenyzőt. – azzal elindultam, de visszanéztem felé, ahogy távolodtam. Megrémültem, mert még soha nem történt velem ilyen. Még senki miatt nem dobbant megy így a szívem a mellkasomban…
- Nocsak, te hogy kerülsz ide? Csak nem a randiműsor miatt jöttél? – vigyorgott rám azzal az ismerős idegesítő képpel. Kihúzta a gyufát, eltoltam.
- Anyám ötlete volt. – próbáltam menteni magam, mert annyira letaglózott a mosolya. Nem is értettem, hogy lehetséges ez. Idegességemben a többieket kerestem a tekintettemmel, majd a főzésre gondoltam. Rögtön visszatért a józanságom.
- Megkeresem a többi versenyzőt. – azzal elindultam, de visszanéztem felé, ahogy távolodtam. Megrémültem, mert még soha nem történt velem ilyen. Még senki miatt nem dobbant megy így a szívem a mellkasomban…
Míg
felzárkóztam a többiekhez, szép lassan megnyugodtam. Mély lélegzetet vettem, és
higgadtan végiggondoltam a történteket. Még mindig nem értettem a zavaromat és
az idegességemet, amit miatta éreztem. Míg megkaptam a műsor leírását, addig
ezen agyaltam. A végén konokul eldöntöttem, hogy csak valami rossz megérzés
lehet, egy rossz ómen. Elvégre az egész helyzetet nem kértem, csak egyszerűen
belecsöppentem.